Jelen van...
Tegnap megérintett a jóság...
oly kicsiny volt, mégis óriás
nyomot hagyott a leárnyékolt
szürkeségen az aprócska folt.
Duzzadt, nőtt... a lelkemre rajzolt.
A túlhajszolt szívemre
egy nyíló kis virágot.
A megfáradt hitemre
egy elfelejtett lángot.
Él! Talán még el nem tékozolt...
