Lassudan
Lassudan pergeti emlékeit a nyár,
gesztenyefákról csüng a barna titok.
A hulló lombon lélek-rezdülések,
apró halálba szálló, rozsdálló tegnapok.
A felhők keserű cseppeket sírnak,
tócsákban gyűlik múlása a nyárnak.
Illatok nehezülnek csontos ághegyeken
alig suhognak röpte madárszárnyak.
Ólálkodó ködkarikák szeme fénylik,
szusszanásnyit még felcsillan a tegnap.
Az avarban tavaszi zöldek alusznak
és őszbe sajnálja magát a holnap.
