NAGY ILONA: Peregszem

 




Néha úgy folyik át a kezemen az idő, 
ahogy homokszem szökik a szitaszöveten, 
nem látom hol a volt és merre a jövő, 
figyelem a távolt, de már nem követem. 


Látod, elvesztek a régen-volt hitek, 
a tegnap elaludt, a holnap messze még, 
a nincsből nem adhatok – nem kell senkinek – 
és a van oly ritka, amilyen távoli a rég…