Töredékek

APRÓSÁGOK

elmélkedések...

Szerencsére ritkán jut eszembe bölcselkedni

De azért az évek alatt egy-egy szösszenet túlélte az idő, a felejtés és a fejlődés szelekcióját – legalábbis egyelőre.

„Minden szívben van jóság
Csak le kell bontani a rákérgesedett páncélt, hogy hozzáférjünk”

„Ahogy az ember öregszik, a dolgok elveszítik az élüket. A sebek másként fájnak, a lelkesedés kevésbé ragad el, a színek nem ragyognak olyan határozottan, a különbségek lassan elmosódnak. Ekkor állunk készen arra, hogy értékeljük a hasonlóságot és az összetartozást is.”

„Isten megteremtette a fényt, és a sötétet, majd az eget, a földet, és minden létezőt.
Világot teremtett, és csodákkal töltötte meg.
Aprókkal, és hatalmasokkal, mint a hópehely tökéletes szimmetriája, a fény alkotta szivárvány, vagy az éji égbolt csillagainak feledhetetlen szépségű ragyogása.
Kár, hogy mire az emberhez ért elfáradt, és kiégett…”

„Az ember egyedi, és megismételhetetlen. Nincs két egyforma, nincs azonos együttállás.
Egyedi gondolkodásmód, egyedi emlékminta, egyedi tapasztalati szerveződés, egyedi látásmód.

Hát bánj így vele! Törékeny kincsként, mert amit eggyel megteszel, bármelyikkel megtörténhetne!

Az ember általános, és egyforma. Egyforma a faj szintjén, a szerkezet szintjén, molekuláris és atomi szinten. Ugyanazon összetevőket ugyanolyan erők mozgatnak, ugyanazok az atomi kötések, vonzások, taszítások működtetik. Egyformák, különbség nélkül!

Hát bánj így vele! Törékeny kincsként, mert ami az egésszel történik, az kihat minden részre!”

ÉN – mondta Isten elégedetten.

TE – visszhangozta  az Angyal leborulva.
Ő – sóhajtott az Ember áhítattal.
MI – sziszegte a Kígyó csalfán.
TI – mutogatott vádlón a Történelem
ŐK – súgta a Halál, a felejtés leplét lebbentve meg felettük